Nem, nem hasis és nem maris - a haris lett a 2016-os év marada, de esélyes volt a fürj és az ugartyúk is. Mivel ez a kistermetű madárka nyert, a Magyar Madártani Egyesület ennek a madárnak, illetve élőhelyének védelmével foglalkozik kiemelten a jövő évben.

A recsegő hangot hallató haris (a faj latin tudományos neve is a hangutánzó Crex crex) nemcsak a sík vidéki, de a dombvidéki és előhegységi üde, magas füvű rétek védett madara. Ez, valamint hosszú távú vonuló viselkedésük fokozottan veszélyeztetetté teszik a fajt: a gépi kaszálás egész fészekaljakat pusztít el, a mediterrán régió kíméletlen madárvadászata (csak Egyiptomban évi 9–14 ezer harist lőnek le és ejtenek hálóval csapdába) pedig a vonuló egyedeket ritkítja folyamatosan.

Testhossza 27–30 centiméter, szárnyfesztávolsága 46–53 centiméter, és testtömege 135–200 gramm, tehát egy viszonylag kistestű madárról van szó. Felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért kissé pikkelyesnek tűnik. Hasalja fakóbarna, vörösesbarna csíkozással. Mellkasa, torka és feje oldalt galambszürke. Csőre rövid és erős, hogy fel tudja csipegetni a vetőmagokat és a gabonát. A fiókák egységesen feketésbarnák, ami egy mezei madár esetében szokatlan.

A faj érdekessége, hogy elsősorban szürkületkor és éjszaka „énekel”, amikor a jellegzetes recsegő hang a hidegebb, sűrűbb (különösen talajközeli) levegőben messzebb terjed. A faj megismerésére - akár fülemülék éjszakája programmal összevonva - izgalmas túrák szervezhetőek országszerte. Az év hátra lévő időszakában az MME szakmai stábja kidolgozza azokat az ajánlásokat, amikkel a gazdálkodók segíthetik a fészkelőállomány védelmét, elkészíti a harist bemutató szóróanyagokat, illetve elkezdi szervezni azt az országos rendezvénysorozatot, melynek keretében éjszakai hariskereső túrákat szerveznek jövő tavasszal.

A faj a Természetvédelmi Világszövetség listáján mérsékelten veszélyeztetett, Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, eszmei értéke 500 000 Ft.